Temesi Ferenc: Híd

A hetedik X felé közelítő Temesi Ferenc biztos tájékozódási pont a magyar prózairodalomban. Jelentős életműve ellenére csak a 2014-ben megkapott Kossuth-díjának köszönhetően tudott végre élhetőbb lakásba költözni a budapesti Csikágó szélén, abba a házba, amelyben Karinthy Frigyes született és a híres zenebohóc, Eötvös Gábor („Van máásik...") lakott. Temesinek korábban feje felett a tető a Margit körúton volt. Egy lyuk, amelyben szinte leülni sem lehetett, csak írni, írni...

Ma már koszorús író, 2012-től az MMA akadémikusa, de mégsem tud örülni kitüntetéseinek. Fájdalmas, ám – Magyarországon vagyunk – nem újdonság szájából a panasz:

Az írás, mint foglalkozás megszűnőben van. Munkanélküli író – elvben – nincsen, csak pénz és állás nélküli van. Nem lehet mindenki a kuratóriumi kúrós kórus tagja! Se előleg, se utólag – ennyit a honoráriumokról. Írjak újságba? A számlákra se elég.

Hogy miért nem hagyja abba az írást, arra is van népi magyarázata, tősgyökeres:

Én azért írok tovább, amiért a tyúk sem hagyja abba a tojást.

És ez az életmű több ezer oldal. Vajon olvassák-e sokan? Természetesen ezt a kérdést minden író felteheti önmagának. Temesinek vannak rajongói, például Balázs Géza nyelvész, de egy ma született olvasónak nehéz kitűzni területfoglaló lobogóit a Temesi-világkép három egybefüggő nagyregényének – Por, Híd, Pest – magas csúcsaira. (Ebben segíthet Balázs Géza alapvetően eligazító tanulmánya, amely több, mint nyelvészeti kuriózum, alapos irodalmi szövegismeret: Szövegszerkesztési sajátosságok Temesi Ferenc Por című regényében. (lásd: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/mny-nyr/balazs_geza1989b.pdf)

Vegyük példának a középső kötetet. Az 1993-as Híd nyugodtan kiemelhető a triptichonból, bár a világkép része, de önállóan is teljes regény. Benne azonban a Temesi-regények nehézségei is nyilvánvalók. Temesi Ferenc voltaképpen egyetlen regényt ír, amelynek anyaga pontosan maga az író. Bármelyik regényét vesszük elő, feltűnnek bennük az életrajzi elemek. De aztán el-eltünedeznek, mert az élet szóról szóra – bár sokan úgy hiszik – mégsem regény. Kell a háttér is, amely nem áll elő önként. Kutatni kell, terepen és könyvtárakban kínlódni.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár Budapest szívében. Itt dolgozik Zoltán István

A könyvtár, egészen pontosan az ELTE Egyetemi Könyvtár a Hídnak is a fő helyszíne. Az élő főhősnek munkahelye, akit ebben a regényben az író Zoltán Istvánnak nevezett el. István itt kapja meg tudományos előmunkaként a halott főhős, Tóth Pál életének dokumentumait. A töredékekből önálló regény lesz (a születéstől kezdve). Az előbbi hős lehet a passzív, az utóbbi az aktív élet metaforája. A fiatal felnőtt – huszonnégy évet és kilenc hónapot morzsolt le hiába a regény kezdetéig – így szólítja meg önmagát:

Mindenki fölfelé törekszik, de te nem.

Omladozó kisteleki napsugaras ház. (Homlokzatán van a Nap-motívum.) Hasonló lehetett az a porlódi porta is, ahol Tóth Pál megszületett

Mindkét történetben fontos helyszín Porlód és Tengőd, amelyek a Temesi-regények univerzumában Szeged és Kistelek köznapi megnevezését helyettesítik. Ugyanakkor a helyszínábrázolás a lehető legpontosabb, szinte a göröngyök és a macskakövek is hitelesek, a szerkezet azonban a Tarot kártyalapjait és a Ji King pálcikáit tartja szem elött. Mondhatni többezer éves ezoteriát használ fel, amelyek nem is annyira a jóslást, mint az önismeretet fejlesztették.

A Híd a külső realitás és a belső élet konfliktusa. Az 1890-ben született Tóth Pál élete, bukásaival, balul sikerült politikai szerepvállalásaival együtt, a tevékeny külső élet látlelete. Zoltán István igazi élete leginkább utazásos álmaiban jelenik meg, amelyek Temesi Ferenc valós utazásai nyomán születnek. Ismét a feltétlen pontosság igényével. A párhuzamosok azonban a könyv keretein belül összeérnek. A jelszavak: apa, anya, nagyapa, a szűkebb és a tágabb család. Zoltán István azonban kiszakadt ebből a kötelékből. Nem találja gyökereit. Voltaképp megfelel neki ez a képlet:

A zsidóknak református vagyok, mert katolikus vagyok (…) A katolikusoknak túlságosan protestáns. A reformátusoknak taoista. A mohamedánoknak hindu. A buddhistáknak majdnem pogány. A többiről most nem is szólva.

A Hídhoz szükségeltetik alapos történelmi, politikatörténeti, nyelvészeti, irodalmi és néprajzi ismeret. Például olvasás közben tudni kell hallani és érteni a tengődi-porlódi őző nyelvjárást. De ez sem legyőzhetetlen akadály. A legtöbb adatnak, ha éppen érdekel bennünket, utána tudunk járni. Az egyik legfontosabb forrás a néprajzkutató Bálint Sándor háromkötetes nagy munkája, A szögedi nemzet (1976, 1977, 1980). Egyáltalán, Bálint Sándor egész személyisége, akinél Móricz Zsigmond is sokszor megfordult, amikor két Rózsa Sándor-regényét írta. Érdemes idézni, hogyan oldotta meg azt az ellentmondást, amely az ő életpályáját is végigkísérte:

Én nemcsak egy politikai rendszerben élek, amely nekem nem szimpatikus, de egy társadalomban is, és ezzel a társadalommal szemben nekem súlyos kötelességeim vannak.

Tóth Pál és Zoltán István is két egymást követő átkosban éli életét, épp ezért a legnagyobb kérdés, hogy hova is sorolható ez a kívülállás-kötelezettség kettősség, amely egyfelől modern, de nem posztmodern per definitionem, másfelől konzervatív, szellemében és eszközeiben, hiszen egy pillanatig sem akarja elfedni, hogy az író rendezi körképpé szereplői sorsát, akárcsak egy honi Balzac. Ráadásul a politikától távol tartva magát, nem a szekértáborok csillaga.

Természetesen a körkép csak a trilógia egészével teljes, de ismerkedésnek, az életműben való tájékozódás első fokozatának a Híd tökéletes lehetőség. Kedvre derít, hiszen életviteli stratégiához is kiváló tanácsot ad.