Spiró György nem cicózik. Parti Nagy Lajos vagy Péterfy Gergely publicisztikája a NER-ről mindig a képlékeny jelen pillanataiból indul ki, azokat teszi mérlegre. Gunyoros rövid írások, amelyek azonban nem átütő erejűek, mert a szerzők úriemberek. Ágyúval nem lőnek verébre. Spiró is gentiluomo, de van ágyúja és elegendő lőpora, ezért véleményéhez terjedelmesebb műfajt választott, azaz nem adta alább egy regénynél. Ahhoz csak egyszer kell nekiállni, igaz, végig is kell vinni. A nagy életművel rendelkező szerzőnek ez láthatólag nem okozott nehézséget, és megszületett a Kőbéka, amelyet Spiró, új műfajt alkotva, mesélynek nevez.

A sokféle stílusban otthonos szerző egy pillantást vethetett a világirodalomra, és rájött, hogy a mai valóság zsigeri ábrázolásában a legerősebb Jonathan Swift lenne, a Gulliver utazásai szerzője, aki nem mellesleg jegyzi azt a Szerény javaslatot is, amely a szegény másfél éves gyerekek malacként való forgalmazásával csökkentené a nyomort. Minden járulékos hasznával együtt, például csökkenteni lehetne a pápisták számát a protestánsok előnyére.

Irónia helyett tehát a legfőbb írói eszköz a szarkazmus lett, ami – Spiró György nem is tagadja –, a világunk megítélését nem tompítja az „egyrészt-másrészt” sumákolásával. Természetesen a szarkasztikus Pegazus hátára kell ültetni olyan szereplőt, akinek, mint neves felmenőjének, Gullivernek, lehetetlennek látszó kalandokat kell megélnie, amelyek azonban mégis nagyon hasonlítanak a mi hétköznapi életünkre.

A főszereplő hamar meglett, Kálmánka, egy erős, de csendes ifjú Záp nevű faluból, akinek az ismeretek hiányából fakadó hallgatagságát, a sok fecsegő között, okosságnak tartották, ami mindenképpen előnyös tulajdonság az érvényesüléshez. Nevet is kap. Ő lesz Doktor Melák Kálmán, ha már Gulliver is doktor volt, igaz, ő azért megdolgozott, míg Magyarországon az ilyet kapni is lehet, ha az ember jó sorsa úgy hozza. Melák (198 cm magas) doktor kalandos „utazásai” adják a kötet gerincét, amelynek az időmeghatározása rögtön a dolgok közepébe vág. A történet a valamikori jövő, azaz Első Karabélyos Károly királysága idején kezdődik (az értők eltöprenghetnek, vajon I. Fülkefor uralkodott-e előbb vagy az idézett Karabélyos Károly).

Karabélyos Károly világa már-már tökéletes:

Az újságíróknak a fele volt provokatőr, ami jobb arány, mint a látszatellenzéki politikusok esetében, akik között a Királyi Biztonsági Szolgálat által pénzelt besúgók aránya a kilenctizedet is meghaladta.

Kálmánka nagyon gyorsan lesz börtönök lakója. A normális polgár el sem tudja képzelni, hogy milyen hipp-hopp kerülhet rácsok mögé maga is

A tökéletesség abban is meglátszik, hogy a szervek törődnek az emberekkel. Noha Kálmánka élete hullámvasút – egy-egy kalandját börtönben végzi –, de így elzárva sem kell szüneteltetni az élvezetes életet, amelynek része a kultúra.

Kultúrmunkaként a János vitézt próbálták a rabok egy kleptomán operista rendezésében. Kálmánka az óriások királyát alakította hatalmas szakállal, amit a rabok által rendelésre termelt vadkenderből állítottak elő.

Amilyen kurtán-furcsán bezárták Kálmánkát, ugyanúgy ki is engedik, és megindul azon az úton, amely a nagyvilágba vezet. Mert ne gondoljuk, hogy csak Magyarország van hülyékkel tele. Tessék lenyelni a békát, a világnak nincs már egyetlen olyan zúgja sem, ahol ne teremnének meg a hülyék. (Ahogy ezt Petri György is megjósolta.) A most szóban forgó György mindenkibe belecsíp, akit erre méltónak talál. Kálmánkát Berlinben csapodár barátnőjével ugyan hova helyezné el máshová, mint a Meinekestrasse 21-be, amelynek a közelében volt a Hard Rock Café, aminek a zaja olykor zavarta az ott lakó Nobel-díjas magyar írót, aki éjszaka szokott laptopja elé ülni.

Az OPNI főépületének homlokzata, ami igen megtetszett 1945-ben Zamercev altábornagy városparancsnoknak is. A színházszerető katonának, aki még nem beszélt felszabadításról, itt volt a főhadiszállása

Amikor már a sok utalás megfejtése miatt csont nőne tőlük a fejünkben (ld. Jókai Mór: Eppur si muove – És mégis mozog a föld), Spiró György a jövőből hirtelen múltba viszi vissza az olvasóit. Igaz, az abszurditás csúcsa, hogy megtudhatjuk, 1945-ben kik laktak az egykori Országos Pszichiátriai Intézetben. Zamercev városparancsnok és törzse, a haláltáborokból megmenekült zsidók, akik nem kapták vissza lakásaikat, amelyeket többek között a nyilasok foglaltak el, valamint a Szovjetunióból hazatértek, akiknek az elhelyezése szintén gondot okozott, és nem hiányoztak természetesen az ápoltak sem. Sajnálhatja Swift, hogy ezeket az oldalakat már nem olvashatja. Ez az ő fantáziáján is túltesz. Kálmánka itt találkozik T. Varga Ladomérrel, akinek a nevében a T Történészt jelent, és tényleg az. Ami lehetővé teszi számára, hogy időben előre-hátra könnyen közlekedjen. Megmondja, hogy miből mi lesz, ami nekünk már annyira múlt, hogy el is feledkeztünk róla. Ügyes, és közben a Rákosi Mátyást dicsérő Illyés Gyula is kap egy megérdemelt intést.

Nem kétséges, hogy ilyen körülmények között a fejlődésre képtelen Magyarországnak rossz vége lesz. Hiszen ezt már Jókai Mór is megmondta:

Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.

Életföltétele volt a vis inertiae; a tétlenség ereje: „Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van; akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember.”

Hogy milyen lesz a rossz vég? Sokféle lehetőség közül Spiró György egy csernobili típusút vizionál (mert vízió nélkül, ugye, nincs jövő). A sugárfertőzés egyébként nagyon jó. Jó embernek álmot, az államnak biztonságot ad. Egyetlen ellenség sem akarja az országot elfoglalni, esetleg vadászok próbálják lepuffantani a csalitosban rejtőzködő magyar mutánsokat, akik a Star Warsban – de csak ott – egészen hétköznapiak.

A Kőbékától Takaró Mihály és a hozzá hasonlók feltehetőleg gutaütést kapnak, de az úgynevezett ellenzékiek is csak hümmögni tudnak. Így van jól. Az író, ha teheti, ne legyen politikai nézetek foglya. Spiró György egyelőre még teheti.

Spiró György: Kőbéka. Magvető, Budapest, 2017.