A regény főszereplőjének a neve Márczy Lali, ami játékosan rímelhetne  Gerlóczy Marci nevére. De több jel is utal rá, hogy Lali és Marci igen közel állnak egymáshoz. Nem azért, mert a napló egyes szám első személyben íródott (ez a forma szinte kötelező az új magyar irodalomban). És még az sem döntő, hogy Márczy ugyanúgy író, mint kitalálója, bár ez ügyben megnyilatkozása igen szerény. Egy riporternőnek azt mondja:

Én minden bizonnyal úgy fogom leélni az életemet, hogy egyszer sem mondok ki ilyet: művész vagyok. Olyat se, hogy író. Az ember tegye a dolgát, ne a dolga tegye őt.

A szerénység üdvözlendő.

A közelség mégsem merőben irodalmi: Gerlóczy Márton is beállt a csemegepult mögé, hogy az „életben” folytathassa azt, ami a dolga: az írást. 2003-ban, huszonkét éves korában jelent meg sikeres (sokakat, persze, dühítő) első regénye, az Igazolt hiányzás, és 2009-ben, amikor már benőtt a feje lágya, A csemegepultos naplója. (2014-ben átdolgozva is), tehát volt köztük elég idő, hogy ne csak az iskolakerülés élményeiből éljen.

Fontos mű A csemegepultos naplója írónak-olvasónak. Bizonyította, hogy az első regény nem az égből hullott alá, hanem egy karakteres szerző életművének hatásos nyitányát jelentette. Továbbá tanúsította, hogy például a Salingerre hajazó lazaság új hangja elsősorban stílus, és nem egy humorista könnyedsége, amely könnyed, mint a toll, de képes Krisztusból is bohócot csinálni. Gerlóczy Márton azonban még viccből sem tesz ilyet.

Márczy Lajos abban a négy hónapban, amelynek eseményei kitöltik a regényt, az életet páholyból nézi. Egy Pozsonyi úti albérlet szűk balkonjáról, ahonnan a Dunát is látni, valamint a Zsolnay-tetős Központi Vásárcsarnok kissé megemelt csemegepultja mögül. Mindkét magasles alkalmas arra, hogy az ember némi távolságot tartson környezetével (a pultos, nem úgy, mint a zöldséges, soha sincs fizikai kontaktusban a vevővel), ugyanakkor figyeljen, elemezzen, ahogy az egy éppen kifáradt íróhoz illik, aki két évig kotlott egy könyvön, és közben a barátnője is elhagyta. Tehát a nők tekintetében is szabad a pálya. Jöjjenek az egyéjszakás szeretők, és jönnek is.

Vajon melyik Pozsonyi utcai erkélyről látta Márczy Lajos és az albérletben az elődje, a keresett prostituált a Dunát? Az utóbbi, a kliensek érdekében, vörös drapériával kizárta a fényt a szobából, Lajosnak pedig az volt az első dolga, hogy letépje a függönyt, és az ajtót tárva hagyja, hátha kiszellőzik a sokat használt budoár illata

A csemegepultosnak, akinek legmagasabb iskolai végzettsége a nyolc általános, sok minden nem tetszik. A nagyképűen filozofálgató egyetemisták, a bulinegyedben a technózajban elmerülő arcok, de még a tetkósok sem. Az írónak ab ovo nem tetszenek az esztéták és kritikusok, akik a világért sem mondanák a matériát anyagnak. Jó, meglehet lenni esztéták nélkül is, de az már tragikus, hogy a lányok rendre úgy akarnak szeretkezni, ahogyan azt az amerikai filmekben látják, közben rossz a szaguk. Aztán ott vannak bánatnak a hétköznapok, amelyeknél csak az ünnepek rosszabbak. Továbbá miért olyan sok közöttünk a seggfej. Szóval a szerző sérteget asszonyt, lányt, bárkit, és általában még igaza is van. (Még Coelho tekintetében is.)

Írónk írója azonban az utálatot – nagyon rokonszenvesen – kiterjeszti önmagára is. Miért ilyen tehetetlen, miért költözik, mint egy vándormadár még azon a kis területen belül is, amelyet bejár. (Buda neki már valósággal külföld.) Miért iszik, lassan tíz éve már, mint egy kefekötő, pedig a másnaposságot nehezen tudja elviselni. Miért hiszik róla, hogy egy társasági dumagép, amikor pedig leginkább egyedül szeret lenni.

Gerlóczy Márton, ha nem is utal rá név szerint, de egyre inkább azt látja meg, amit Madách a londoni színben. Mindenkinek szerepe van, amit eljátszik, és amikor rájönne arra, hogy az élete csak szerep volt, a sírgödörbe aláhullik. Vajon Márczy Lajos is csak egy bábjátékos, aki mulattat, de nem mulat?

 Így látják a turisták a magasból a Vásárcsarnokot. Őszintén dicsérik. Fény, tágasság, jókedv, árubőség, a csemegepult mögül nézve azonban szembetűnő télen mínusz hat fokban az árnyoldal is

A főhős azonban megpróbál kilépni a mókuskerékből. Nem lesz többé a Vásárcsarnok élmunkása. December 31-én felmond, és szilveszter éjszakáján talál egy olyan lányt, akiben esetleg perspektíva is lehet. Szerény optimizmus, de a kedves olvasónak, aki legyen bár skrupulózus esztéta, ennyi élből is kijár.

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. (Második, javított kiadás. Scolar Kiadó, 2014.)