Ez a könyv valóságos szivárványpisztrángos patak, amely igyekszik minél előbb becsörgedezni a magyar irodalom kéktükrös tengerszemébe, oda, ahol a futballtörténetek egymás mellett békésen ringatóznak. Ehelyütt a békére szükség van, mert egyébként a futball – sok okos, de a tárgyban tudatlan értelmiségi szemével – maga az agresszió, a bunkóság, mivel, akár nézed, akár játszod, érezni kell, hogy velejéig prolisport. A róla szóló írások sem lehetnek különbek.

Mándy Iván azonban magasra tette a mércét. Regénye, a Pálya szélén bebizonyította, az irodalom meg tud birkózni ezzel a férfias témával is. Igen, az irodalom, amely, ha hangyaszorgalommal párosul, megérleli a maga gyümölcsét. Például Darvasi László kisebb-nagyobb írásokból összeállt könyvét, amely A titokzatos világválogatott címen jelent meg több mint egy évtizede.

Hihetetlenül jó kocsmalégköre van a könyvnek, és ezt ne tessék kritikának venni. A futballról ugyanis bárhol lehet beszélni, de leginkább ott, ahol a férfiak éppen nem öklözni jönnek össze, hanem egy korsó sör mellett emlékezni. Igen, a futball az emlékezés nagy iskolája. Hogy egy példát mondjak, aki tudja, hogy ki volt a huszonnyolc éve halott Farkas János, és a braziloknak mikor rúgott gólt (a gólpasszt a tizenegy éve elhúnyt Bene Ferenc adta), annak bizony egy egész korszakról is vannak biztos emlékei. Ráadásul az érák egymásba ágyazódnak, mivel mindenki tudja, a futball nem ma kezdődött és nem is ma ér véget.

A titokzatos világválogatott alapjában szomorú mű.

 Ha csak ezt az egy képet nézzük, a régi MTK pályát, amikor nem száz néző vette körül a zöld gyepet (és nem csak a pár fős „kemény mag”), akkor joggal szomorkodhatunk

Arról szól, hogyan múlik el a világ dicsősége, hiszen az isteni Diego Maradona is ma már csak dísztök lehet egy FIFA gálán. A zömök exkokós argentin futballista talán nem is sejtette, hogy a mellette ülő megviselt férfi is focista, amúgy pedig Magyarország stadionépítő miniszterelnöke. De az sem tetszhet, hogy míg a világ megy előre, hiszen még az albán focista gyerekek is kapósak a világban, addig nálunk, a stadionok, akadémiák ellenére, minden, ami futball, az egy helyben topog.

 Az isteni Diego a FIFA gálán, amelyen a show-t a világelső Cristiano Ronaldo és fiatal barátnője vitte el. (Forrás: Orbán Viktor Facebook oldala.)

Egyébként hangsúlyoznám, szép leányok, ne sírjatok, ezt a könyvet a nők is kedvükre forgathatják. Az Esterházy-hívők különösen, hiszen Darvasi csak úgy emlegeti őt, mint a nagyszerű futballistát, aki sérülés miatt szinte csak kényszerből lett író. Sőt! Lehet, hogy a leányoknak a nevek garmadája nem mond sokat, de a finom lélekrajzok, az álmok (a futball örök magyar álom!) és az ironikus filozofálgatások sokat segítenek azoknak, akik be akarnak pillantani a fociőrült férfiak zavaros lelkébe. Talán arra az abszurditásra is választ kaphatnak, hogy miért dobogtatja meg a szívet ez az albán focipálya képe, amelyről bizony hiányzik a VIP lelátó, de több rajta az érdekesség.

 Berat hétköznapi arca: ló legel a focipályán. Ennek ellenére ez az egyik balkáni Copacabana: innen várható például egy új Xherdan Shaqiri (ejtsd: Dzserdán Saciri), aki bizony ma már migránsként svájci válogatottat erősíti. Láthattuk 1916. október 7-én az Albert Flóriról elnevezett, majd szponzori pénzért átkeresztelt stadionban, és magyar szurkolóként nem örültünk neki. (Mártonffy Zsuzsa fotója)

Darvasi László az egész könyvet átadhatta volna herzlich alteregójának, Szív Ernőnek, hiszen stílusa a tárcanovelláké, de nem adta, mert saját nevén tette le a garast a futballmániája mellett. Így helyes. Az irodalom, ha kiállja az idők próbáját, mindig érvényes.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2006.