Micsoda bulvár címet adhatnánk ennek az egy oldalnak: a NER létrája, amelyről csak leesni lehet. A poén két ponton hiteles, egyfelől a Létra Gerlóczy Márton első regénye, ami már a fülkeforradalom után jelent meg, másfelől a regény hőse 2011 vagy 2012 május elsején tényleg leesik a létráról. Vagyis távol van attól, hogy szimbólum legyen. Esetleg mégis ahhoz közel.

De, mint általában minden bulvárhír, ez sem mondana sokat a regényről, amelyben a létra csak olyan elem, mint Csehovnál a puska, amit  ha az első felvonásban fölakasztanak a fogasra, akkor a harmadikban el is fog dördülni. Így a legtermészetesebb tehát, hogy a létráról némi késleltetett trükkel – áramütés közbejöttével – le kell esni.

Addig azonban sok minden történik. A „hős” egyes szám első személyben beszél, de nem mutatkozik be, és arról sem számol be, hogy milyen sérelem vagy szennytenger sodorta e helyre. Egy kölcsönlétráért bekopog lakótársaihoz abban az egykor kuplerájnak használt belvárosi ötemeletes házban, amelyben a lakások alapterülete – eredeti céljuknak megfelelően – csupán tenyérnyi, hiszen bútorzatuknak egy ágy és egy mosdókagyló éppen elegendő volt.

 Nem akarok egyetlen budapestit sem megbántani, ezért Alexander Petroszjan zseniális szentpétervári pillanatképét használom fel a Létra háza hangulatának érzékeltetésére

Ez a ház is olyan, mint a többi lerobbant építmény a 20. század elejéről. Itt is fél mindenki, egymástól, idegenektől. A vidékiek fölöttébb, és ezért rácsokat szerelnek oda, ahova lehet. A válaszfalak azonban mindenütt illemtelenül vékonyak. Minden áthallatszik, a zajos családi élettől a szerelmi neszezésekig bezárólag. A házban, ahol mélybeugrós öngyilkosság is megesett, keveregnek a bűzök, vonulnak a bogarak, férgek és a legtöbb lakó debil vagy demens (vannak paranoiások is). Gerlóczy Mártonnak van miből építkeznie, maga is lakó ebben az épületben. Erről még interjúban is hajlandó szót ejteni, amúgy eredeti Gerlóczy-stílusban:

Látogatom az ingatlant, mert ott található a dolgozóasztalom és a dolgozószobám. E kettő ugyanaz, mert az asztal a fél lakást elfoglalja, szóval ez az asztal a munkahelyem, ahová bejárok, de persze előfordul, hogy bent alszom a munkahelyemen. Mostanában azon igyekszem, hogy leszoktassam magam az otthon melegéről, így könnyebben hagyom majd el az országot is.

Persze, nagy a család, nyűgös az ország, de Gerlóczy Márton mégsem mond a kapufélfának istenhozzádot, nem szökik el az írás szolgálatából, csak szeretne szabadabban élni, ami a saját rengeteg negatív gondolatát talán tudná csillapítani.

Ez a sok negatív gondolat tényleg közelít a kritikus tömeghez, és ezt érzi a szerző is, aki fölöttébb sok magvasnak szánt gondolatot is rejt a szövegébe. Például a körülmények abszolút hatalmáról. A gondnok lusta, de nem kérődző  lányáról jut eszébe:

Nyilvánvaló vált számomra, ahogy elnéztem őt, ott a villamosmegállóban legelészve, hogy ennek a lánynak semmi, de semmi esélye a normális életre.

A regény utolsó negyedében ezért mindent szépre fest. Igaz, mese ez, de hát mindenki jobban szereti a mesét, mint a valót. A lakók ebben a mesében megszépülnek, segítőkészek lesznek, házaik édesek, mint a mézeskalács, a gondnok lánya finom illatú szerető, szóval, az áramütés a hősből kihozza a szépet, jót, csak az a baj, hogy éppen haldokol.

 A belvárosi bérházból az író legalább ilyen helységbe röpítené a lakókat, mindenkit saját házba (a holland falu látványterve Dunaszentmiklóson)

A befejezés, amelyben egy bölcs svábbogár a kómából való gyors felébredést tanácsolja a létrával balul esett hősnek, talán nem is Gerlóczy Mártoné. Esetleg a család, a kiadó és az emberiségbe vetett piciny hit arra ösztönözte, hogy a bajban az addig az életre alkalmatlan lakókat dicsfénybe vonja. Szolidárisak lesznek vele, sőt, egyenesen ők mentik meg. Hát bizony ez az előzményekből nehezen következik, de örüljünk, az élet mégsem éjfekete. Vagy ahogy a svábbogár (az interjúban nevet is ad neki: Konyhai-Sváb Stefán) mondja:

(…) ezek az emberek nem kaptak lehetőséget, ezek az emberek hősök, kedves uram, mert nem döglöttek bele a lehetőségek nélküli életbe.

 Gerlóczy Márton: Létra. Scolar Kiadó, 2013.