A Hozott lélek a novellista Háy Jánosnak talán a legfontosabb kötete. Az öt ciklusba sorolt majdnem félszáz írás fehéren, feketén megmutatja, hol tart jelenleg a Parnasszusra vezető úton a Házasságon innen és túl és más novellák termékeny szerzője. Vajon ki tudja, hogy műveit könnyed kézzel írja-e vagy kemény munkával faragja tökéletesre, a végeredmény fontos: Háy Jánosnak egyéni stílusa van, ami képes az olvasót hétköznapjaiból kiragadni. Azaz, némileg elkábítani, hogy ne csak a napi rutinon rágódjon.

Az öt ciklus belső felépítésének biztos, hogy van magyarázata, ám nem feltétlenül kell boncolgatni. Elegendő a három nagy tartalmi egységre koncentrálni, mert a novellák kis terjedelme ellenére a figyelem összpontosítására bizony szükség van.

Talán a leginkább szembeötlő, hogy a Hozott lélek folytatja a nagy sikerű Házasságon innen és túlban megismert társkapcsolati katasztrófák leltározást. Az alaphelyzet változatlan: nő áll szemben férfival, és hol a nő, hol a férfi, jön rá arra, hogy nem képesek a másikat elviselni. Nincs azonban erre a helyzetre jó megoldás. Sem a szeretők, sem a párhuzamos kapcsolatok, sem a szabadulásnak hitt válások nem segítenek. Végül például a férfiak is rádöbbennek arra, hogy az új kapcsolat hozama nem arányos a ráfordítással.

Háy János a konfliktusokat leírja, és nem „felsőbb szempontból” (család, erkölcs, társadalom) elemzi. Egyébként is minden eset, bármennyi a hasonlóság közöttük, egyedi eset, és a tragédiákhoz nem kell nagy fordulat, hanem elég egy-egy kis figyelmetlenség. A legtöbb konfliktust összességében az empátia hiánya okozza. Meg a világhelyzet. A novellák értelmezésében nagy segítségünkre van a szerző. Egy interjújában fejtette ki:

Nem volt még a világon társadalom, ami ilyen mértékben kizsigereli az embert, ilyen mértékben követeli tőle a munkaidőt, ilyen mértékben mászik bele mindenedbe, a magánéletedbe, s a szolgáltatásaival ilyen mértékben függőségben tart. Tehát igaz, hogy jómódú világban élünk, de ennek rohadt nagy az ára és hogy ettől kurvára ki lehet fáradni.

Pontos, de azért a háttérben ott áll Søren Kierkegaard, aki nagy filozófiai művét, a Vagy-vagyot ezzel kezdi:

Házasodj meg – meg fogod bánni; ne házasodj meg – azt is meg fogod bánni; megházasodsz, vagy nem házasodsz meg – mindkettőt meg fogod bánni; (…) Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban, vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni.

Ez az egzisztencializmus alapja. Kőkemény.

 A Csák-hegyi „harapós kövekből” álló kietlen andezitbánya bízvást lehetne A Gézagyerek helyszíne (Fortepan fotó)

A kötet novelláinak jelentős, irodalmi értelemben súlyosabb részét azonban úgy is fel lehet fogni, hogy Háy János regénytöredékeket tett közzé. Egy olyan faluról, amelyben nem a templom vagy a téesziroda a centrum, hanem a kocsma. Mintha Háy János visszarévedne A bogyósgyümölcskertész fia világába, amely – úgy látszik – nem ereszti. Ezek a novellák keserűek. Olyanok, amire egy rendőr azt mondaná, „tessék továbbmenni, nincs semmi látnivaló”, de mi mégsem tudunk elmozdulni a látványtól. Háy János fontosnak tartotta, hogy például A Gézagyerek  vagy A Herner Ferike faterja című drámái „visszatérjenek” születési helyükre. Azaz mint novellák foglalják el a helyüket ebben a reprezentatív gyűjteményben.

 Az illusztráció a kötet kuriózumához, egy történelmi indíttatású novellához (Titok) kapcsolódik, amelynek az eleje 1699-ben játszódik, amikor Budát Savoyai Eugén (Jenő) keresztény hadai visszafoglalták, és iszonyatos vérengzéssel fejezték be a hadjáratot (a képen a hadvezér szemszögéből a török lőporraktár felrobbanását örökítette meg az ismeretlen rézmetsző)

Végezetül egy-két szó a mesékről, mert mesevariációk is vannak a kötetben. Háy János azt mondja, nagyon helyesen, hogy a rossz kapcsolatoknak vannak ártatlanul szenvedő alanyai, a gyerekek, akikben – a szerző némi pszeudopszichológiájával – öröklődik a fölégetett párkapcsolatok minden pokla. Apák, anyák azért ugyan ellátják kötelességeiket, például mesélnek a gyerekeknek, de úgy, hogy a mesékbe belerejtik saját problémáikat is. Ezzel a jót rosszal fejelik meg. A szülői önzés Háy János történeteiben szinte végtelen.

Háy János: Hozott lélek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015.