Garaczi Lászlónak nincs ilyen regénye, bár négy kötetének ez az alcíme. Most mégis együtt ajánlom olvasása mind a négyet, mert az az érzésem, hogy a szerző szétírt egy korszakos regényt. Szétírt? Ilyen irodalmi zsiráf talán nincs is, hiszen a szét igekötővel az írni ige csak ritkán szerepel (például nehezen érthető különlegességként a rapper Nomagróf és Riddler Fehérzaj című szerzeményében).

Az történt ugyanis, hogy a Jelenkor Kiadó 1995-ben Pécsett megjelentette az 1956-ban született és akkor már egyáltalán nem kezdő író, Garaczi László Mintha élnél című regényét. A siker óriási volt, ma már a harmadik kiadásnál tartunk. Méltán. A Kádár-átkost egészséges kettőslátással, gyerekszemmel és felnőttként ábrázolja. A konszolidációt, mint cseppben a tengert (ha már jobb hasonlat nem jut eszembe), az a belvárosi mikrovilág tükrözi, amelynek pontos helye a „Szemere–Balaton–Honvéd–Markó utcai Bermuda-négyszög”, közel a Hadügyminisztériumhoz.

Természetesen mit se érne az éleslátás, ha a regény nem olyan nyelvezettel íródott volna, amelybe öreg és fiatal egyaránt beleszerelmesedhet (vagy utálja, de legalább elolvasta, aztán később rájön, tévedett). A négyéves gyerek és a negyvenhez közelítő író igen egyénien azt a sajátos nyelvet használja, amelyet a nagy minták is műveltek. Hogy kik? Garaczi beszámol arról, hogy „gyűjtötte a skalpokat" (azaz találkozott velük), és életismeretben sokat köszönhet  a Fiatal Művészek Klubjának.

Nemsokára beszereztem Esterházy skalpját az FMK-ban, azután gyors egymásutánban megfogtam Erdélyt, a Dixit és Bódy Gábort. Éreztem, hogy ingyen töltődöm a tehetség fluidumával.

Irónia, fölhabzó irónia. Mert, ugye, nincs ilyen fluidum, csak kemény küzdelem az önálló nyelvért, amibe még az ilyen szörnyszülött is belefér: 

Egész népemet fogom

Nem középiskolás fokon

Garaczi

Laczi

 Aztán az irónia tetőfokra hág, akárcsak Török Ferenc Moszkva tér című filmjében, amikor Nagy Imre szóba kerül.  Garaczi ügyel arra,  hogy pontosan tudjuk, a fiatalság éppen mikor és hol van (most éppen 1989. június 16-án):

Dani jön konokul szembe (…), és súlyosan be vagyunk állva, mert mi is megyünk, ahogy mondja, „megstírölni a komcsi dögöt, mielőtt végleg elkaparják.”

Dani nem Pongrátz Gergely, de közelesen az ő szavait idézi, aki nem jött haza a temetésre. Az író azonban vátesz, hiszen megjósolja:

Demokrácia lesz a diktatúra intézményrendszerével.

És, ha a könyv „eszmei mondanivalóját” kellene összefoglalni, ne fáradjunk, mert azt is megteszi helyettünk Garaczi Laczi:

egyszerűen kiröhögjük az ellenséget, nagyon krézi, mert az ellenség legyőzésének egyetlen módja, hogy nullává, semmivé röhögjük.

 Itt látható egy lemur (gyűrűsfarkú maki). Hazája Madagaszkár, ahol a legenda szerint Benyovszky Móric rövid ideig király volt. Garaczi e termetre kicsiny állatokat négy regényében költői misztikával növeli nagyra

A siker kötelez, Garaczi László három év múlva közreadta a második lemur-kötetet. Ez volt a Pompásan buszozunk! A könyv kis lépés előre: a főhős, itt Lemur Miki, általános iskolás történetét meséli el. Irodalmilag azonban új Mount Everest. Olyan ez a regény, mintha a két kötet között nem telt volna el három év. Garaczi, bár sokoldalú alkotó, költő, drámaíró, forgatókönyvíró, mégis szigorúan beállt retrospektíven nemzedéke történetébe. Persze, van mégis változás. Ahogy nő a gyerek, úgy tágul a szemhatára. De minek, hiszen a hatvanas évek egyre sötétebbek, a felnőttek egyre fáradtabbak, és egyre kevésbé látszik a cél, ha volt egyáltalán.

 A Kalocsai Forradalmi Ezred egyetemi előfelvételivel felvett harcosai 1977-ben. Képen, a ponyvás teherautón  lehetne Garaczi László is, aki katonaként a Csont becenevet kapta. Nagy László fotója, amiért, ha akkor felfedezik, több évi börtönt kaphatott volna, de nem kapott, mert a Magyar Néphadsereg, tudom, szintén 1977-ből, rendkívül trehány volt

 A siker fáraszt, hagyjuk nyugodni a lemurokat. A Pompásan buszozunk! után a fejlődésregény következő kötete, az Arc és hátraarc elkészültéig eltelt tizenkét év. Természetesen nem dologtalan.  De nem lehetett annak ellenállni, hogy Garaczi László ne örökítse meg a Kalocsai Forradalmi Ezred 82-es aknavető századában vele és kortársaival 1975–76-ban megesett élményeket, különös tekintettel a szüzesség elvesztésére. A pontosság most is erény:

 Azon a tavaszon sokat esett az eső, és megnyílt a Skála Nagyáruház Budán.

Fontos jelzés, hiszen ez a Nagyáruház 1976. április 3-án nyílt meg (másnap az ünnep miatt már zárva volt). És hogy múlik el a világ dicsősége, 2007-ben le is bontották, hogy helyén, amikor az Arc és hátraarc megjelenik, pláza álljon. A regény súlyos tanulsága a kétely:

Semmi sem véletlen vagy fölösleges, vagy minden.

A Wünsch híd a Városligetben, amikor a millenniumi földalatti az Andrássy út végén kibújt a föld alól, és fölötte a gyalogosok számára szép kis hidat emeltek. A két felszíni megállót a kommunisták 1973-ban vonultatták illegalitásba (föld alá)

Igaz, ez a mondat már a negyedik lemur-vallomásaiban olvasható. A Wünsch híd 2015-ben jelent meg. Az előző mű óta eltelt újabb öt év. Az író ötvenkilenc éves, és ebben a könyvben látszólag összefoglalja Lemur Miki életének stációit. Röviden: vendégszövegeket is felhasznál saját három regényéből. Korántsem azzal a szórakoztató iróniával, ami korábban jellemezte őt. Meg a szerkezet is más, nem folyamatos történet, inkább mininovellák sorozata, amit a főhős folyamatos és elmélkedő belső monológja fog össze. Hiába, a csúcson vagyunk, bár a Kossuth-díjat Garaczi még nem kapta meg (ami késik, nem múlik), és illendő lenne végre komoly írónak látszani. Hiszen a részekre szabdalt történet tengelyében az író egyetemi tanulmányai állnak. Szomorúan tapasztalja, hogy a gyerekből felnőtt, Csontból főhivatású író lett. Valamint megtörténik a rendszerváltás is. De nincs ok örömre, mert nagyobb a csodálkozásunk, hogyan tudtuk elviselni mindazt, ami volt. És a végén a rezümé:

Barátom szerint a világ egyetlen mentsége, hogy nyersanyagul szolgál a művészet számára.

A négy egységnyi regény a virtuális nagyregényt írta szét. De nincs késő, még megszülethet, hiszen Kemény Istvánnak is sikerült a Kedves Ismeretlenben. Garaczi László is írhat összefoglalást, hiszen az élet nevű nyersanyag rendelkezésére áll. Azt is tudja, hogy „visszafelé szépülsz”. Ki ne akarna szebb lenni, mint amilyen valójában? Ki tudna egy ilyen programnak ellenállni?

Az olvasó várakozása azonban nem valóság. A tény: Garaczi Lászlónak két évtized alatt – egyéb kötetei mellett – sikerült négy maradandó művel gazdagítani a magyar irodalmat, ami, ismerve az erős mezőnyt, nem kis teljesítmény.

Garaczi László: Mintha élnél. Magvető, 2011. Harmadik kiadás. - Garaczi László: Pompásan buszozunk! Magvető, 2016. Változatlan utánnyomás. - Garaczi László: Arc és hátraarc. Magvető, 2010. - Garaczi László: Wünsch híd. Magvető, 2015.