Krasznahorkai László könyvei rendre testesek, nyelvileg összetettek, szerkezetük bonyolult. Ilyenekre szokták mondani, hogy nehezek. Egy komoly interjú készítője meg is kockáztatta, hogy emiatt az írót egy kicsit megdorgálja:

Mondhatni kegyetlen az olvasóval, rendkívül megdolgoztatja.

Krasznahorkai László kissé elcsodálkozott:

Igen? Pedig nem volt szándékom kínozni. De tudom, persze, többen írják, vagy mondják, hogy nagyon-nagyon nehéz volt, csak megéri. Ez olyan lehet, mint egy nő, akitől félünk.

A Seiobo járt odalent igazolja, hogy a félelem jogos, pedig talán a szerző legkönnyebb kötete. Tizenhét novella, többnyire cselekményesek, és köztük vannak nemcsak a klasszikusan indázó egymondatos Krasznahorkai-szövegek, hanem a „köznapian” írottak is.

A tizenhét novella azonban mégis egységes kötet: ugyanannak a témának tizenhét jól szerkesztett változata. Krasznahorkai azon elmélkedik, hogy mi tesz egy képet, szobrot, színházi előadást, zenét művészetté, és hol van a határ az eredeti és a másolat között. Vajon a restaurálás művészet-e vagy csak áldozatos munka?

 Andrej Rubljov Szentháromság című képe Krasznahorkai László művében az egyik példa arra, hogy a figurális és kolorisztikus sajátságoknál is fontosabb mozzanatokat tartalmaz a kép, és ezt a vallási filozófiát a „hivatalos” (megszentelt) másolatok is hiány nélkül megőrizték

Azt, ugye, nem lehet kegyetlenségnek nevezni, hogy a Seiobo járt odalent az olvasót világ körüli utazásra invitálja. Egyetlen magyarországi helyszín egy falusi kultúrház. Igaz, néha olyan tájékra is hívogat, ahová az olvasók meglehetőse ritkán utaznak. Japán és Kína, de leginkább Japán hitvilága és a nó-színház van a szerző figyelmének a homlokterében. Mondhatni, a kézzel fogható szakralitás, ami azonban nem kontinensfüggő, térben és időben mindenütt megtalálható.

Seiobo istennő, akinek a kertjében ezer évente terem az a barack, ami örök életet ad. Ő egy nó-előadásban a Mester és tanítványai szerint a nézők szeme előtt megjelenik, hiszen ez biztosítja azt a tökéletességet, amire egyébként minden alkotásnak törekednie kell

A tökéletességre való törekvés az olvasót is megdolgoztatja (ami nem egyenlő a kínzással). Szükséges kibontani azt a kulturális poggyászt, amit életünk során összegyűjtünk, illetve további elmélyülésekre is ösztönöz. Például alapos kutatás után rá kell jönnünk, hogy a Cristo morto című novella, amely egy Velencében nehezen megtalálható festményt kelt életre, szó szerint igaz. Még a képet restauráló mester tanulmánya is olvasható egy nagyon kicsiny példányszámú szakmai folyóiratban. Krasznahorkait láthatólag a könyvtári munka is élvezettel töltötte el, és ezt az örömet szeretné megosztani olvasóival is.

Egyébként – Krasznahorkai László szerint – a munka (a mesterség) és a művészet nagyon közel áll egymáshoz. Egyetlen remekmű sem úgy született, hogy kirázták a kabátujjból.  

Krasznahorkai Lászlónak sem térült meg mindig a novellák megírásába fektetett hatalmas munka. A novellák nem mindig érik el a nó-színház tökéletességét.  De a mű egésze mégis igen közel van az olyan nőhöz, akitől korábban féltünk, de a kellemetlen érzést a megismerés öröme semmissé tette.

Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent. Magvető Könyvkiadó, 2008.