A könyv, amit most olvastam, már a negyedik kiadásnál tart. (Sőt, van bővített kiadása is.) Tehát népszerű, van igény rá, bár az írónak nyilván könnyebb volt a dolga, mint kollégái többségének, hiszen a Palatinus könyvkiadó egy évtizeden át gondozta köteteit. Tehát volt a környezetében valaki, aki művei gondját viselte. A népszerűség további csalhatatlan jele, hogy a Háy János a novellákból drámát állított össze, amit például Tatabányán is előadtak, de hangoskönyvként is „olvasható”.  Röviden, ez a könyv bekeríti az olvasót. Valahol találkozni fog vele.

Ha pedig találkozik, rácsodálkozik. Honnan ismerem a történetek nagy részét, hol olvastam, láttam, hallottam? Színházban, moziban, tévé előtt ülve vagy kocsmapultnak dőlve ismeretlen szesztestvér mesélte? Kellett is olvasnom, látnom, hisz' a történetek magja a félrelépés, amelyet a férj követel el a feleséggel szemben vagy fordítva, illetve van olyan eset is, amikor a szerető jár pórul. Az olvasó pedig örül, hogy Háy János milyen mély kéjjel rántja le a leplet azokról a látszatkapcsolatokról, amelyek már régen nem azok. Esetleg nem is voltak tartósak. Az olvasó örül, mert a novellák rosszmáját hizlalják. Nincs öröm, nincs boldogság az emberek között. Mások boldogsága csak szemfényvesztés. Mások nagy arcú viselkedése merő porhintés. Erkölcsük nincs, csak nekünk, olvasóknak, és ezért a történetek feltétlenül megnyugvást okoznak. A macsók pedig megrögződhetnek előítéletükben: anyukon kívül minden nő szajha.

Az első házastársi konfliktus, aminek igen rossz lett a vége (Lucas Cranach, az idősebb festménye)

 Az olvasónak külön bonusz, hogy a történetek kompletek. Mindent lehet tudni, amit a megértéshez tudni kell, és fáradozni sem kell érte, hiszen a terjedelem illedelmesen rövid, a stílus könnyed. Jók a beszólások. Például: „Persze a titkok is olyanok, mint az élelmiszerek, egy idő után lejár a szavatosságuk, s immáron innét nem tekinthetők titoknak.” Vagy: „Ez a kurva szar a szerelemben, hogy az ember mindenkit visszautasít.” További bonusz: Háy János erősiti olvasóiban azt az érzést, hogy a politika hazugságokról szól, tehát nem érdemes foglalkozni vele.

Ha ideteszem a könyv borítójának a fotóját, az most nem reklám, hanem extra információ- A borító ugyanis Hay János festői műhelyéből való

Természetesen egy novelláskötet olyan, mint a hullámzó Balaton. Vannak benne jobb és gyengébb írások is. Ez utóbbiak akkor kerülnek elő, ha Háy János a könnyedség helyett súlyzókkal próbálkozik. Például a Csöpi című novellában, amelyben egy szomorú szingli gyerek és kutyájának halála festi sötétre a sorokat. Csak az a baj, hogy az irodalomban egy kicsit is járatos olvasó rögtön tudja, mire megy ki a játék.

 Háy János sokoldalú alkotó. Író, költő, festő. Jelentős előnye, hogy az egyik műfajból vagy művészeti ágból könnyen át tud sorolni egy másikba. Ha kedve tartja. Mert szorgalmas. Ami egy írónál nem csupán rokonszenves tulajdonság, hanem életforma. Kényszer, és ezt az olvasó szívesen díjazza.

Háy János: Házasságon innen és túl. Európa, Budapest, 2015