Vannak könyvek, amelyek nem állnak glédában a könyvesbotokban. Nincs dombornyomású borítójuk. Szinte észrevétlenek, de erősítik azt az alapzatot, amelyre a kultúra épül. Ilyen könyv Borbély Szilárd zsebkönyve, amely az Egy gyilkosság mellékszálai címen jelent meg a Vigília Kiadó gondozásában 2008-ban. Esszék, de nem csak ínyenceknek. Amelyek nem azért lettek hirtelen fontosak, mert a szerző már nem él. A kötet megjelenése után hat évvel ugyanis Borbély Szilárd „tragikus hirtelenséggel” elhunyt. Így szokás mondani, mert a halált néven nevezni illetlen. A csúcson volt éppen, hiszen prózai főműve, az 2013-as Nincstelenek – Már elment a Mesijás? megérdemelt nagy sikert aratott. Az „év könyve” lett.

Borbély Szilárd is figyelmezteti az olvasókat, mint sok más író, ne higgyék, hogy az írók műveikben vallomást tesznek saját titkos életükről. Két jelentős példája van, József Attila és Radnóti Miklós. Akiket szerinte a kívülről ráaggatott szerep még a mai napig is meghamisít. Ennek ellenére az olvasó a címadó nagy esszé révén úgy érzi, valamit mégis megért a vallásos és misztikában elmélyült Borbély Szilárd életszentségéből (a szentté válás lehetőségéből). Az alapvetően depressziós alkatú írót az a sorscsapás érte, hogy 2000 karácsonyestén édesanyját meggyilkolták, édesapját megnyomorították (két év múlva utána halt feleségének).

A történet rendkívüli. Van áldozat, van négy gyanúsított, és bírósági tárgyalás, ám a bíró verdiktje az, hogy a vádlottak bűnössé nyilvánításához nincs elegendő bizonyíték. Vagyis a nyomozás végig tévutakon járt. Sugallatra vagy trehányságból? Mindenesetre a gyilkosok minden nyomot eltüntettek, és háborítatlanul köztünk élnek. A különös krimit talán Dürrenmatt tudta volna prózában teljes részletességgel megírni (A baleset). Ugyanis olyan esetről van szó, amelyből hiányzik az indíték. 

Hans Holbein (ifjabb): Halott Krisztus (Bázel)

Fontos a könyv borítójának különös  méretű  - predellára emlékeztető - képe, amelynek a jelentésén műtörténészek, filozófusok és teológusok sokat töprengtek. Az egyik megoldás az lehet, hogy az Istengyilkosság után minden ember elhagyatott lesz. Marad az oszlásnak induló test. Ez a kép a brutális gyilkosság legfőbb mellékszála

Borbély Szilárd szülei síremlékét szavakból emelte. Ez volt a folytonosan bővülő verseskötet, a Halotti Pompa, amelyhez az olvasó jelen kis kötetből további értelmező adalékokat kaphat. Szükséges is, mert a költő személyiségmintázata tényleg meghökkentő. Az ő titkos élete nem a mi időkben valósult meg, hanem századokkal korábban. Noha ő is a felvilágosodás gyermeke, de jobban érezte magát abban a világban, amelyben a vallás tényleg istenhit volt, és a tudomány még öntelten nem azt gondolta önmagáról, hogy minden kérdésre tudja a választ. Arra is, amire nem. Mert azt is megoldja idővel.

A kötet egyik érdekes "mellékterméke", hogy tőle, a Kaddis  Kertésznek igen tetsző elemzése miatt is, az idősebb író életerőt kap az elakadt kézirata, A végső kocsma fonalának felvételére. Mert az Egy gyilkosság mellékszálai példát mutatnak a köznapi jelentéktelenségek radikális elvetésére. 

Az Egy gyilkosság mellékszálaiban jelen vannak az úgymond klasszikus esszékkel azonos szinten értékelhető interjúk is. Ezekben a kérdezők ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Borbély Szilárd, aki néha azt a luxust is megengedi magának, hogy magát a kérdezővel szemben kicsinyítse, tudását csekélyebbnek tartsa. Töredékesen ezekben a két hangra írt esszékben is megjelennek mondatok, amelyek elsősorban a vég felől kapnak tragikus árnyalatot.

A kötet azonban nem vehette föl e tekintetben a legvéglegesebb, a 2011-ben készített interjút, amely a Litera portálon jelent meg (http://www.litera.hu/hirek/borbely-szilard-nincs-semmi-remeny.) Itt tette fel a kérdést Borbély Szilárd önmagának, és le is vonta a következtetést: „De hát ki is vagyok én? Senki. Csupán próbálok életben maradni, amíg lehet, tudod, a családom miatt. Épp csak annyi erőm van, hogy ez eddig még sikerült. Rezeg a léc.”

Kertész Imre idéz egy mondatot Borbély Szilárd hozzá intézett és Berlinben kézhez vett leveléből:

Az érzéseim, az intuícióim szerint egy beteg társadalmat érzékelek, amely megbetegíti tagjait.

Talán ezért is, de a léc lehullt.

Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai.  Vigília Kiadó, Budapest, 2008.