Tóth Gábor Ákos: Ki(ny)írlak

 

Tóth Gábor Ákos tekintélyes életművel rendelkezik, de valahogy sohasem került rivaldafénybe. Erről némiképpen maga is tehet, hiszen a példaképe egy szertelen (alkoholista, elmebeteg és zseniális) amerikai író,  Richard Brautigan, aki  kultuszkönyvét,  a Pisztrángfogás Amerikában címűt akkor írta – 1961-ben –, ­ amikor Tóth Gábor Ákos még csak 6 éves volt.

brautigan4.jpg

 Richard Brautigan, a nagy példakép éppen pózol, és a fényképészt kihajítja a lakásból

Az is okoz némi nehézséget, hogy Tóth Gábor András az irodalom célját kissé könnyedebben fogja föl mint koszorúval ékesített kortársai. Ez esetleg az Elite olvasóinak tetszik (az interjú ott jelent meg), de nem a komor kritikusoknak:

Márpedig szerintem az irodalomnak, az embermeséknek a szórakoztatás, az »elvarázsolás« a legfontosabb feladata. (…) Hozzáteszem, az önmegvalósító írói lét gyakran aránytalan terheket ró a családra, a környezetre, amit én nem tartok etikusnak. 

csm_historie_af1e0271f8.jpg

 Ha Peter, aki éppenséggel német, a Zoo Palasttal (ez volt régen a berlini filmfesztivál fő mozija) szemben lévő kínai étteremben ebédel, szinte Márainak érzi magát e látvány közepette (Werner Synakiewicz  képe)

Az írói etika, igen, érdekes kérdés, mivel sokan úgy tartják, hogy a jó mű eleve etikus, a rossz mű pedig amorális. De hiszen ezt a kérdést bogozgatja a Ki(ny(írlak! Az alaphelyzet egyszerűen zseniális. Írók, akik aláírták a Charta 77 nyilatkozatot, örökre barátok maradnak. A cseh Bronek, a német Peter, a magyar Tibor, valamint a szerb Gavrilo, akiknek az arcképeit élő mintákról vette a szerző. Mondjuk, Tiborhoz Tóth Gábor Ákos sokat adott a saját arcképéből is. A félig valós, félig fikciós szereplők jelentős nevek a szakmájukban, például Peter állandóan Nobel-díjra esélyes, de úgy érzik, lehagyta őket a száguldó idő. Sőt, az irodalmat is.

Könyvesboltok, könyvtárak polcairól leszorította az igazi irodalmat a bulvár, a gasztronómia és az osztály alatti celebek alvállalkozókkal írt önéletrajza, amelynek legfőbb tartalma, hol, kivel, hányszor. Tóth Gábor Ákos nem kertel, meg is mondja, hogy személy szerint kikre gondol és kiket ment fel az olcsó szórakoztatás vádja alól.

A négy író az illegális múltból ismert rejtekező eszközökkel fel is veszi a harcot a bulvár ellen: ez a fordulatos cselekmény, a Kiürítési terv, noha csak négyen játsszák a főszerepet. Van azonban egy titkos cselekmény is. Tibor nagy titokban regényt ír, ugyan kiről másról, mint Tóth Gábor Ákos példaképéről,  Richard Brautiganről. Ez az irodalom az irodalomban, sajnos, ez a mű nem születik meg.

Ha azonban eltekintünk az irodalomtól, akkor nagyon köznapi a téma: megöregszünk, ami nem vidám dolog. De igen megnyugtató, hogy ha egyéniségek vagyunk, még öregedni is a magunk egyedi módján fogunk.

Hogy kell olvasni egy ilyen könyvet, amely aktualitások tárháza? Olyannyira friss, hogy még Bob Dylan Nobel-díjáról is vitatkoznak benne. A szituációkra kell koncentrálni. „Ha egyszer filmet csinálnak rólunk” ­– pötyögteti laptopjába Bronek. Igen, filmet kell látnunk, négy idős világsztár jutalomjátékával budapesti, prágai, berlini, római és belgrádi helyszíneken. Sztárokat, akik sokat beszélnek, isznak, veszekednek, viccelnek, olykor fantáziálnak. Hogy azonban mire megy ki a játék, az egy kritikában maradjon titok. Úgyis kitalálhatatlan.

 Tóth Gábor Ákos: Ki(ny)írlak! 21. század Kiadó, Budapest, 2017.